Nanzan Aikido Egyesület | Nanzan Aikido Association

Morihei Ueshiba

Morihei Ueshiba, akit az aikido gyakorlói O-Sensei (Nagy Tanító) és Kaiso (Alapító) néven is ismernek, 1883. december 14-én született Japánban Nisihitani faluban (ma Tanabe). Kisgyermekként gyenge és beteges volt, de később megerősödött, miután apja tanácsára úszni, futni és szumózni kezdett. Gyakran hallgatott történeteket dédapjáról Kichiemonról, aki a maga korában erős szamurájának számított. 12 évesen szemtanúja lett, ahogy apját, aki tehetős földbirtokosként a helyi közösség elismert tagja volt, egy rivális politikai csoport által felbérelt banda megtámadja. Ekkor elhatározta, hogy életét a harcművészetek gyakorlásának szenteli. Ifjú korában nyughatatlan természete miatt rövid időn belül váltott egyik munkáról a másikra, de nem talált bennük igazi kihívást. 1902-ben feleségül vette gyermekkori ismerősét Itogawa Hatsut.

morihei-ayabe-c1921

1903-ban jelentkezett a hadseregbe, de a fizikai vizsgálatok során elutasították, mert testmagassága nem érte el a minimális követelményt. Különféle módszerekkel nyújtani kezdte a gerincét és a következő alkalommal már megfelelt a sorozáson. Az orosz-japán háborúban a fronton szolgált, s bár katonai pályát is ajánlottak neki, 1907-ben leszerelt és hazatért Tanabéba. Apja dojot (edzőtermet) építtetett neki, ahol tovább gyakorolhatott.

hokkaido_ueshiba_morihei

1912 tavaszán egy letelepedni kívánó csoport vezetőjeként családjával Kamiyubetsu faluba (ma Shirataki), az akkor még nagyon gyéren lakott Hokkaidó szigetére indult. A nehéz életkörülmények tovább edzették és ekkortájt vált legendássá testi ereje. Habár többféle pusztakezes és fegyveres harcművészetet gyakorolt eddigi élete során – többek között yagyu-ryut, tenjin shinyo-ryu jujutsut, judot –, mégis egy Hokkaidón történt esemény volt az, amely alapvetően meghatározta saját harcművészetének fejlődését. 1915 márciusában Engaruban találkozott először egy bemutató során Sokaku Takeda daito-ryu aiki-jutsu mesterrel. Harminc nap intenzív közös edzés annyira lenyűgözte, hogy Kamiyubetsuba visszatérve egy dojot épített Takedának és meghívta a házába, hogy lakjon ott, mint állandó vendég és tanítsa őt. Az évek során sok időt töltött daito-ryu gyakorlással és különböző diplomákat is kapott Takedától, így ő szintén taníthatta másoknak ezt a harcművészetet.

morihei-ueshiba-hokkaido-c1918

1919-ben apja súlyos betegségének hírére végleg elhagyta Hokkaidót. Hazafelé megállt pár napra Ayabe városában, amely egy új shinto gyökerű vallási csoport, az Omoto-kyo központja volt: egyrészt, hogy imát mondjon apja gyógyulásáért, másrészt hogy megismerje a csoport karizmatikus vezetőjét, Onisaburo Deguchit. Ueshiba saját bevallása szerint Takeda és Deguchi volt az a két személy, akik jelentős szerepet játszottak az aikido technikai és filozófiai fejlődésében. Apja halála után 1920-ban visszatért Ayabéba, ahol Deguchi támogatásával a csoport harcművészeti oktatója lett. Dojot is építettek, ez volt az első olyan, ami Ueshiba irányítása alatt működött. Saját stílusát ekkor még aiki-bujutsunak nevezte, de a köznyelvben Ueshiba-ryuként vált ismerté. Érdekesség, hogy ebben az időszakban a helyi tűzoltó csapatot ugyancsak ő vezette.

1924-ben a pacifista, erőszakmentességet hirdető Deguchival és az Omoto-kyo követőinek egy kisebb csoportjával Mongóliába utaztak, hogy megalapítsák a „földi mennyországot”, egy utópisztikus kolóniát. A kínai hatóságok azonban letartoztatták őket. Ueshiba Deguchival és négy további társával együtt csak a japán konzul közbenjárására menekült meg a halálbüntetéstől és térhetett vissza Japánba.

morihei-ueshiba-c1938

Mivel Deguchi a legnagyobb élő harcművésznek nevezte, így egyre többen akarták kihívni és próbára tenni. 1925-ben egy ilyen küzdelem után érte az első spirituális élmény – a későbbi években ezt még kettő másik követte –, amit ő „isteni átalakulásnak” nevezett, és amely megváltoztatta a budoról alkotott felfogását. Puszta kézzel állt ki egy magasan jegyzett kendo mester ellen és küzdelem nélkül győzte le: folyamatosan kitért a vágások elől, villanásokként látva az egymást követő támadások energiáit. Ezek után azt hirdette, hogy a harcos útja az isteni szeretet kinyilvánítása, a harmónia létrehozása, és a harcos-lét nem más, mint az életet fenntartó erő. Harcművészetének hírneve egyre nőtt. Isamu Takeshita admirális szervezte tokiói bemutató sikere folytán meghívták tanítani a császári udvarba. 1927-ben letelepült a fővárosban, ahol a dojojának helyszíne folyton változott. 1931-re Kobukan néven elkészült egy új dojo, amelyben magas rangú tisztségviselőket, rendőr-, katona- és tengerésztiszteket, valamint befolyásos üzletembereket egyaránt oktatott. Később az edzőterem a ma ismert Aikikai Hombu Dojo nevet kapta. Más harcművészetek mesterei ugyancsak meglátogatták és elküldték hozzá tanulni tanítványaikat, köztük Jigoro Kano a Kodokan judo alapítója is, aki az „ideális budonak” nevezte Ueshiba stílusát, amelyre a 30-as évek közepétől már az aiki budo megnevezést kezdték el használni.

ueshiba-aikido-01

Japán belépése a II. világháborúba mélységesen elkeserítette O-Senseit: a hadsereg magas rangú vezetői közül többeket tanított a szeretet és a béke harcművészetére és azok életek elpusztítására törtek. 1942-ben visszavonult Iwamába, egyetlen életben maradt fiára, Kisshomarura hagyva a két évvel előtte alakult Zaidan Hojin Kobukai – ma Zaidan Hojin Aikikai (Aikikai Alapítvány) – ügyeinek intézését és a Kobukan dojo vezetését. A gyakorlás és tanítás mellett gazdálkodni kezdett, mivel úgy tartotta, hogy a budo és a földművelés egyformán nemesíti a lelket. Hivatalosan ekkortól nevezte a stílust aikidónak. 1943-ra felépült az Aiki Jinja (Aiki Szentély), 1945-re az Aiki Shuren Dojo, addig az edzések gyakorlatilag a szabad ég alatt folytak. Tulajdonképpen Iwamát tekinthetjük a modernkori aikido szülőhelyének.

1948-tól – a háborút követő szüneteltetése után – a megszálló erők engedélyével a Zaidan Hojin Aikikai folytathatta munkáját és az aikido hivatalosan is a japán állam által elismert harcművészet lett.

morihei-ueshiba-arm-extended1

O-Sensei az 50-es évektől kezdve több bemutatót tartott Japánban és külföldön, melyek közül talán a legismertebbek az 1956-ban a tokiói Takashimaya áruház tetején öt napon át tartó és az 1961-ben Hawaiion szervezett körút két tanítványa, Koichi Tohei és Nobuyoshi Tamura társaságában.

hawaii

1960-ban megkapta a Becsületrend a Bíbor Szalaggal, 1964-ben a Felkelő Nap Rendje, Arany Sugarakkal és Rozettával, 1968-ban a Szent Kincs Rendje állami kitűntetéseket. Morihei Ueshiba Tanabe és Iwama díszpolgára.

Az aikido alapítója 1969. április 26-án hunyt el, hamvait Tanabéban helyezték el. Tisztelői minden évben – április 29-én – szertartásos keretek között emlékeznek meg róla az iwamai Aiki Jinjánál.

ueshiba-4-walkic9shrine-9-0_med