Nanzan Aikido Egyesület | Nanzan Aikido Association

Ueshiba Kisshomaru “Az Aikido szellemisége” című műve alapján

“Az aikido lényegében a japán harcművészetek (budo) egyik modern megnyilvánulása.”Az aikido, amelyet a ‘Béke Művészetének’ is neveznek, szó szerint azt jelenti, hogy a harmónia (ai) útja (do) az univerzum mozgatóereje (ki) által.

Az aikido megalapítója Ueshiba Morihei (1883-1969) mester – akit az aikido gyakorlói O-Sensei-ként (nagymesterként, tiszteletreméltó tanítóként) ismernek.

“A körkörös mozgásban megvalósuló szabadság és spontaneitás jellemző az aikido technikáira. (…) az aikido kemény technikákat is tanít, mint amilyen az életpontok támadása és az izületfeszítések, amelyek az ősi küzdőművészetekből származnak (…). Továbbá sok technika széles ívet követ, mint például az ellenfél dobása, földre ‘kísérése’ vagy mozdulatainak követése.”

“(…) a körmozgás az aikido-ban nem azzal a céllal fejlődött ki, hogy finomítsa ezt a művészetet, vagy hogy kialakítsa a védekezés passzív formáját. A cél eredetileg határozott és támadó jellegű volt: úrrá lenni az ellenfél erején, és átven ni az irányítást felette. Az aikido a következő létfontosságú kérdések megválaszolása kapcsán jött létre: Mit tehetek, ha szembe találom magam valakivel, aki fizikailag erősebb? Hogyan győzhetem le a másikat anélkül, hogy fegyvert használnék? Mi a legmegfelelőbb forma az ellenfél megfékezésére, anélkül, hogy vakmerő erőszakhoz vagy pszichológiai trükkhöz folyamodnék, megőrizve a budo tisztességét? Röviden, hogyan védekezhetünk valaki ellen, aki felettünk áll méretben, fizikai erőben és tapasztalatban?”

“Az ilyen jellegű kérdésekre is választ ad az aikido-ban alapvető fontosságú körkörös mozgás elve, amit Ueshiba mester dolgozott ki, mintegy kihívásként a hagyományos harcművészetekre.”

Azt az alapelvet, “miszerint a lágy a kemény felett áll, a hajlékony legyőzi a törékenyt, Ueshiba mester átörökítette az aikido formáiba is (…): ‘amikor meglöknek, fordulj meg és menj tovább, amikor meghúznak, lépj be és fordulj el eközben!’ Ez azt jelenti, hogy az ellenfél mozdulatára körkörös mozgással reagálunk , és mialatt így mozgunk, megtartjuk gravitációs középpontunkat, hogy a mozgásunk stabil legyen. Egyidejűleg az ellenfél középpontja összezavarodik, és amikor elveszti középpontját, ezzel együtt elveszti összes erejét. Ezután gyorsan és véglegesen legyőzötté válik.”

“Mint a körmozgást végző gömb estében, a középpont stabil, és a mozgás ebből a nyugodt pontból ered. Ez a körforgásos mozgás a középpontjából származó technikák által könnyedén képes ellenőrizni bármilyen ellentétes erőt, mégis végtelen erővel van feltöltve.”

“Az aikido tanulónak az edzés során leginkább a körkörös mozgáson alapuló technikák tökéletesítésén kell fáradoznia, és az állandó edzés révén kell tanulmányoznia az alapelvet is. Az aikidoka mozgása által hasonlóvá válik egy forgó búgócsigáéhoz, amelynek stabil a középpontja és sohasem veszti el egyensúlyát. Ezáltal – bár lehet, hogy a tanuló nincs is ennek tudatában – megvalósul a ki-szellem-test egysége, amely egy az univerzummal.”

“Az aikido kifejezi a végső lényege t: a természetben jelenlévő spontán mozgást, amelyben benne foglaltatik a ki páratlan ereje. Célja az ideális személyiség kialakítása – egyesítve a testet és szellemet erőteljes szellemi és testi edzés által -, valamint egy dinamikus életmód elérése, amely a nyugalmat éppúgy magába foglalja, mint az aktivitást.”

Az aikido “alapelve, hogy bármely személyiség, tekintet nélkül korra, nemre, ügyességet vagy erőt feltételező testi adottságokra, a gyakorlás által meg tudja valósítani az univerzális, teremtő ki, illetve az egyéni ki összehangolását. (Az univerzális ki a világegyetemet átható, alapvető alkotó elv, az egyéni ki pedig a légzés erején keresztül nyilvánul meg.)”

“(…) ez az egyesülés a ki-erő dinamikus, folyamatos mozgása által nyilvánul meg, amely szabadon és folyamatosan áramlik, elpusztíthatatlan és legyőzhetetlen. Ez a lényege a japán harcművészeteknek, és ez testesül meg az aikido-ban is.”

“(…) Ueshiba mester megállapítása szerint, a budo igazi szellemisége nem egyeztethető össz e a versengés és a győzni akarás világával, ahol a nyers erő dominál, s a minden áron való győzelem az egyedüli cél. Szerinte a budo szellemisége az emberi lény szellemi és testi tökélesedésére való törekvése által valósítható meg, folyamatos edzés és gyakorlás révén, rokon szellemben a harcművészetekkel. Meggyőződése szerinte a budo-nak csak ilyen értelemben lehet létjogosultsága a modern világban, és ha ez a minőség létezni fog, akkor a budo minden egyedi kultúra vagy kor felett fog állni.”

“(…) az aikido nem óhajt versenysporttá válni, a versenyeknek és a bajnokságoknak összes formáját ellenzi, beleértve a súlycsoportokra bontást, a megszerzett győzelmek szerinti rangsorolást és a bajnokok díjazását. Ezek ugyanis fokozzák a személyiség önzését, önközpontúságát és a másik ember semmibe vételét. Nagy kísértés az, ami az embereket a küzdősportok felé vonzza: mindenki győztes akar lenni. Semmi sem károsabb a budo-nak, mint ez, hiszen annak végső célja, hogy az egyén szabaddá váljon, személyisége megtis ztuljon, és ezáltal valósítsa meg azt, ami igazán emberi.”

“Egyedül a kitartó gyakorlás adhat lehetőséget arra, hogy felfogjuk az aikido lényegét, s valami megfogható vagy megfoghatatlan hasznot húzzunk belőle. A legtöbb aikido tanuló átesik egy ilyen fejlődési folyamaton, amely kételyekkel és kérdésekkel kezdődik, majd miközben a tanuló beavatást nyer az aikido gyakorlatába, fokozatosan megismerkedik annak módszereivel és formáival. Később megtapasztalja az aikido ellenállhatatlan vonzerejét, s végül némi bepillantást nyer az aikido beláthatatlan mélységeibe. Aki végigmegy ezen a folyamaton, számos olyan dolgot tanul meg az aikido-ról, amelyek egyedi harcművészetté teszik.”