Nanzan Aikido Egyesület | Nanzan Aikido Association

Interjú Kiss-Hegedüs Krisztivel

Kiss-Hegedüs Krisztivel, egyesületünk tagjával és másik két harcművészetet gyakorló hölggyel készített rövid interjút a PécsMa internetes magazin. A cikk itt olvasható. Kriszti azonban több kérdést is kapott, melyek nem fértek bele a PécsMa írásába. Megéri elolvasni a teljes interjút:

kriszti aikido pécs

Miért éppen ezt a harcművészeti formát választottad a számos lehetőség közül? Mi volt az, ami megfogott a Nanzan Aikido-ban?

A választás sokszor esetleges, a véletlen műve. Azt hiszem, ennél sokkal fontosabb, hogy mi  tartja ott az embert az adott harcművészetnél, az adott dojóban. Engem az aikido természetessége, a mozgásformák ésszerűsége és egyben szépsége, a harmóniára törekvés és persze a közösség fogott meg: hiszen nemcsak “edzésre” járunk, hanem edzőtársak közé is, és nagyon fontos, hogy köztük is jól érezze magát az ember.

Mióta űzöd ezt a sportágat? Milyen eredményeket értél el eddig?

Az egyesület létrejöttétől, 2003-tól. Az aikido szellemiségéhez az is hozzátartozik, hogy nincs benne verseny, ezért klasszikus értelemben vett eredményeim nincsenek. A fokozatok eléréséért vizsgáznunk kell, én 2009-ben szereztem meg a fekete övet jelentő 1. dan fokozatot, azóta pedig a 2. danig jutottam.

Mi az, amit a hétköznapi életben adni tud ez a harcművészet?

Mindazon túl, amit bármelyik másik sport gyakorlásával fejleszteni tudunk – erőnlét, kitartás, koncentráció,  önfegyelem -, az aikido valami mást is ad: legnagyobb kihívása azt hiszem, hogy ennek a harcművészetnek a szellemiségét képesek legyünk átültetni a mindennapjainkba. Ne az legyen a célunk, hogy legyőzzünk valakit, hanem az, hogy összhangba kerüljünk vele. Nagyon egyszerűen hangzik, de nem annyira könnyű megvalósítani. Az aikido gyakorlása ebben nagy segítség, legyen szó akár egy munkahelyi vagy otthoni konfliktusról.

Ért-e bármiféle hátrány, vagy akár előny amiatt, hogy nő vagy? Van bármiféle megkülönböztetés mondjuk az edzések alkalmával?

Nem ért semmiféle negatív megkülönböztetés emiatt, edzéseken ugyanolyan bánásmódban részesülök, mint a férfiak, és ez így is van jól. Akad persze egy-egy fiú, aki észrevehetően nem szeret lányokkal edzeni, de ez elég ritka. Az öltözőben és a zuhanyzóban pedig mindig sokkal több helyünk van, mint a fiúknak!

aikido pécs

A nőket és a harcművészetet illetve a küzdősportokat leginkább az önvédelem kapcsán szokta együtt emlegetni a hétköznapi nyelv. De hogyan kapcsolódhat össze még a nőiség és a Nanzan Aikido? Hogyan teljesedhet ki egy nő ebben?

Igen, tőlem is szokták kérdezni, hogy azért járok-e, hogy meg tudjam magam védeni. Nem azért. Azért járok, mert szeretem csinálni. Az aikidót a nők harcművészetének is szokták nevezni, mert – ha jól csinálja az ember – nem kell hozzá erő, hiszen a támadás energiáját használjuk fel. Így nőként nem vagyunk hátrányban a fizikai adottságaink miatt. Mindemellett a hétköznapi életben, a családban is elsősorban a nőktől várják a harmónia megteremtését. Ez pedig színtiszta aikido, úgyhogy egyáltalán nem “életidegen”, hogy egy nő ki tud teljesedni ebben a harcművészetben.

Előfordult-e már, hogy valamikor is használnod kellett a testi erődet mondjuk önvédelemre?

Szerencsére nem volt ilyen eset.

Előfordul, hogy valaki furcsán néz, amikor elmondja, hogy harcművészetet űzöl?

Általában meglepődnek az emberek, ha megtudják, hogy aikidózom, hiszen a harcművészeteket nagyrészt férfiak űzik, de eddig senki nem rosszallta, nem ítélte el a döntésemet. Az viszont sajnos jellemző, hogy sokan az összes harcművészetet “verekedésként” könyvelik el, ami másról sem szól, minthogy ütjük-vágjuk egymást. Ha ez lenne az igazság, én biztos nem aikidóznék.

Egy kisfiad van, és hamarosan megszületik a tesó (hány hónapos :), lány vagy fiú lesz?), a gyerekek kapnak valamit abból, amit neked adott az aikido? Gondolok itt életszemléletre, világlátásra, kitartásra, gyakorlatilag bármire.

A kistesó is fiú lesz, néhány héten belül várjuk. Kétéves kisfiam csak profitál abból, hogy aikidózom. Sosem voltam türelmetlen fajta, de az edzések nagyszerűen fejlesztik az önfegyelmet is. A gyerekekkel való bánásmódban pedig szerintem még hangsúlyosabban jelenik meg az aikido alapgondolata: a befogadás és az összhang létrehozása a lényeg, nem pedig az, hogy “erőből” győzzünk.

Szeretnéd, hogy ők is űzzék ezt a sportot?

Ezt a döntést majd ők meghozzák, de ha aikidóznának, biztonságban tudnám őket, és tudnám, hogy sokat kapnak majd ettől a harcművészettől.

kriszti596

a pecsma.hu fotója