Minél magasabb fokozatra készülsz, annál nagyobb az elvárás. Az elvárás közel sem csak technikai. Hakamás fokozatra már elvárás az állandó részvétel az edzéseken, edzőtáborokon és egyéb dojo rendezvényeken.
Miért?
Edzés: a felsoroltak közül talán ez a legkézenfekvőbb. Az edzéseken lehet felszedni azt a technikai (és – bár lényegesen kevesebb, de – elméleti) tudást, mely segítségével abszolválni tudod a megmérettetést. (A technikai tudásról a többit megtalálhatod a „Gondolatok…/Vizsga” téma alatt).
A részvételből következik még egy gondolat: mennyire komolyan gondolod az aikidót, mennyit „áldozol” ezért. Szeretnék megmaradni abban a hitben, hogy ha valaki a dan-fokozat közelébe kerül, akkor az aikido már olyan fontos neki, hogy nagyon sok minden megtesz azért (szervez, átütemez, változtat, bevállal), hogy részt tudjon venni egy-egy edzésen. Ez a hozzáállás meghozza gyümölcsét és egy fekete őv, csak „áldozatok” árán érhető el.
Edzőtáborok: néha úgy érzem, vannak olyan emberek, akik azt gondolják, hogy edzőtáborba azért kell menni, mert a vizsgához megkövetelik. Azért követeljük meg, mert tudjuk, hogy ez valójában mennyi pluszt jelent nektek – amit most még lehet, hogy fel sem fogtok/nem éreztek, de később sokat fognak jelenteni ezek az impulzusok. Edzőtáborban lehetőséged van megtapasztalni, hogy hova tartunk, mi az irány amit követünk, láthatod mi van az edződön túl, talán még jobban akarod majd csinálni az aikido-t, és nem utolsó sorban jobban megértesz egy-egy gyakorlatot a foglalkozásainkon.
Közös programok, dojo rendezvények: ezek azok a lehetőségek, ahol megismerhetjük egymást, mint „magánember”. Itt tudhatjuk meg rólad ki vagy, mivel foglalkozol, hogy sodort felénk, s az aikido felé a szél. Itt tudatosulhat bennünk, hogy mit is „áldozol”, vagy teszel meg azért, hogy minden edzésen részt vehess, és itt van lehetőséged arra, hogy része legyél a csapatnak.
Az aikidót nem kell beállítani valamiféle fontossági sorrendbe. Sokszor hallom, hogy a család az első, sőt azt is, hogy nekem az aikido fontosabb, mint a család. Ahogy O’Sensei is megmondta: „Az aikido nem versenyzik…”, még a családdal sem. Ha neked igazán fontos az aikido, a szeretteid is meg fogják ezt érezni és érteni, s ezzel nem egy fontossági sorrend alakul ki, hanem harmónia. Harmónia a család, az aikido és az egyéb elfoglaltságaid közt.
Niklai Norbert
2007. november